14.rész* - Horror film

 Sziasztok:) itt az új rész, remélem tetszik :) Nagyon örülnék neki, ha megint olyan tömör, és sok komit kapnék, mint régen. Szeretném tudni, hogy érdemes-e csinálni, amit csinálok. Nem szabok ki megjegyzést most, kíváncsi vagyok hányan kommenteltek így :) Akik mindig komiztak, azokat puszilom, és köszönöm nekik :) na, nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást :) puszi :* /tőletek függ, hogy mikor lesz új rész/

Mivel nincs áram, úgy döntöttem, akkor lemegyünk a partra. Ha már tengerpart volt beígérve, akkor menjünk oda. Mondtam is Faithnak, aki egyből beleegyezett, de előtte elmentünk egy kis pékségbe venni valami kaját. Nekem elég volt egy kakaós csiga, Faithnek pedig egy perec. Így mentünk be a szállodába.

Nem csodálkozom, hogy megnéztek minket az emberek. Faith egy gyönyörű lány, aki után sok pasi megfordul. Emlékszem, amikor csak úgy gondoltam rá, hogy jó lesz vele "játszani". Meg arra is, amit SMS-ben írtam neki. Őszintén.. Lehetséges  valakibe beleszeretni 3-4 nap alatt? Nem tudom, de megbántam, hogy játékként gondoltam rá. Az első nap, amikor megismertem, a srácokkal beszéltünk is Faithról. Louis szóvá is tette, hogy tuti össze fogunk jönni, de én akkor kinevettem. Azt hittem, hogy ez kizárt dolog, erre mit ad az ég? Beleesek. Már csak Taylortól kellene valahogyan megszabadulnom. A sajtó rám erőszakolta, hogy vele mutatkozzak, így hátha jobban fogynak a lemezek. Ehelyett az lett, hogy több lány szívét törtem össze, mint amit el bírnék képzelni. 
Visszatérve.

Hagytam egy kis teret Faithnak felöltözni, én addig ki akartam menni a folyosóra szétnézni, de megcsörrent a mobilom. Lou volt az. Meglepődtem, hisz nem igazán szokott engem telefonon hívni.

- Helló - szóltam bele a telefonba kedvesen, és az erkély felé vettem az irányt.

- Szia Harry, már kerestelek a házadnál, de mondták a srácok, hogy most épp külföldön romantikázol - mondta mosolyogva.

- Ó igen? Kedvesek, mondhatom - mosolyogtam - Na, de miért is kerestél?

- Vigyázni kellene Luxra a jövőhéten. Harry senki másban nem bízom annyira, mint benned. Tudod Lux mennyire kötődik hozzád - éreztem, hogy mosolyog, ami arra késztetett, hogy mosolyogjak. Nekitámaszkodtam a korlátnak, és fürkésztem a lent lévő embereket. 

- Rendben. Szerintem ráérek - fújtam ki a levegőt. 

- Nagyon szépen köszönöm Harry. 

- Nincs mit - mosolyogtam.

- De az sem lenne gond, ha 4 napig lenne nálad? -tette fel félve a kérdést.

- Nem probléma -mosolyogtam - Na de mennem kell, szia, majd beszélünk - mosolyogtam a mellettem álló lányra, és kinyomtam a telefont, miután elköszönt Lou.

Mosolyogva figyelt engem, majd elindultunk a partra. Az a szerencsém, hogy most nem láttak minket a fotósok. Mindent felkavartak volna. 

Ahogy leértünk a partra, Faith helyet foglalt, hogy napozhasson. Telt az idő, az emberek fogytak a partról, Faith-ot pedig elég szépen lekapta a nap. Én különösebben a vízben voltam, de azért én is barnultam egy keveset. A lány, akivel vagyok, épp úgy feküdt a parton, hogy a lába háromszög alakot formált, gondoltam itt az alkalom. Odaosontam, és amikor nem figyelt, felkaptam, és rohanni kezdtem vele a vízbe. Nem igazán díjazta, de beletörődött. Na ez tettszik nagyon benne. Nem nyávog, hanem inkább vállba bokszol, és szépen kér, hogy tegyem le. Igaz, egyikre se hallgatok, így mikor beértem a vízbe, egyszerűen beledobtam. Faith elmerült az egy méteres vízben, ahol le is ér a lába, majd kiabálni kezdett, hogy mentsem ki. Kacagva néztem végig a cselekedetét, és odanyújtottam a jobb kezem segítségnyújtásképp, amit el is fogadott. 

                                                                         ***********

Faith szemszöge:

Egész nap mosolyogva fürkésztem Harryt, és a felsőtestét.  Szép, kidolgozott, és tuti, hogy minden vele egykorú srác irigyli is ezért. Annyit nem értek, hogy miért rontja el annyi sok tetoválással a testét. Jó, igen igaz, az ő teste, és nincs beleszólásom, de nem akarom, hogy egyfajta mániája legyen a tetkó csináltatás. Megváltozott, de tetszik. Emberek vagyunk, tévedünk, változunk, ez az élet rendje. 

Sokan voltak a strandon, így én kifeküdtem napozni, Harry meg ellubickolt a vízben egyedül. Gondolom.

Amikor a parton kezdtek fogyni az emberek, láttam, hogy Harry engem fürkész és készül valamire. Direkt úgy csináltam, hogy legyen egy kis öröme, és bele tudjon hajítani a vízbe. Össze is jött neki, és nekem is az, hogy tudtam, hogy ezt fogja majd csinálni.  Lényegében szeretek vele együtt lenni, és az volt a többiek célja, hogy jól érezzük magunkat, és adjunk egy esélyt egymásnak.  Tegnap este a bárban lezártam magamban Austint, és ma már nem bír érdekelni. Még akkor sem fog, ha hirtelen feltűnik, vagy ha az Amerika elnök kér meg rá. Nem. Ő elment, és boldog akart lenni nélkülem. Helyette itt egy pasi, aki felé nyithatok. Legalább így nem hagynak otthon fájó szívvel a barátaim, ha bulizni mennek, hanem mehetek én is velük, hisz jól érzem magam. Igen, eleinte nagyon nem ment nekem ez. Sírtam is, de erős vagyok, és meg tudom mutatni mindenkinek, hogy a pasik jönnek-mennek, az érzések pedig változnak. 

****

Este felé, már Harryvel nem bírtunk lent maradni a parton, hiába felöltöztünk. Harry még a pulcsiját(?) is ide adta, hogy ne fázzak. Ne kérdezzétek miért volt nála, nem tudom,  de azért kedves gesztus volt tőle, nem gondoljátok?! Elindultunk fel a szobánkba, de Harry úgy döntött, hogy ne hozassuk fel a kaját, hanem inkább együnk itt lent. Én nem igazán voltam éhes, de Harry kedvéért ettem egy salátát, Harry pedig rendelt magának két nagy szelet pizzát. Amikor végeztünk, Harryhez odajött két lány, ilyen 11-12- év  körüliek lehettek. Nem tartottak fel minket sokáig, hisz kértek egy autogramot, egy közös képet, és fel tettek neki 2-3 kérdést. Mikor Harry végzett, elindultunk fel a lépcsőn, de mivel visszajött az áram, így a liftet választottuk. Amikor beértem, meg se vártam Harryt, én rohantam lezuhanyozni. Ő is így tett, csak a másik fürdőben, de ő mégis később tudott lezuhanyozni. Hogy honnan tudom? Akárhányszor megnyitotta  a csapot, kénytelen voltam felsikítani, ha a az egész testemre jéghideg víz zúdult. Szerintem élvezte, mert eljátszotta olyan háromszor. Mikor kész voltam, kimásztam a kabinból, és felöltöztem, majd bekapcsoltam a tévét. Na, tippeljetek.. szerintetek mi volt a fő téma? Persze hogy mi.

Riprter: Ma egész nap Harry után császkáltunk, de nem történt semmi érdekes a szupersztár, és a lány között.. Harry egy lánnyal tartózkodik Franciaországban. Hogy mi van közöttük, azt nem tudjuk. 

A BBC-TV-t ..... - és eltűnt a kép. Megfordultam, és Harry állt mögöttem, távirányítóval a kezében.

- Ne nézz ilyeneket. Nem mindig az igazat mondják! -jelentette ki szigorúan, és bement aludni.  Neked is szép álmokat Harry. Én kint a kanapén aludtam el.

*****

Szép mosolygós nyári napra ébredtem. Harryvel, és Darcyval beültünk a kocsiba, és útnak indultunk. Harryvel épp azon fáradoztunk, hogy kitaláljuk mire is gondol a kis tökmag. Mivel kiskutyát szeretne, így könnyű volt kitalálni. Megállt a forgalom. Harryre néztem " Mi a baj? Ez a harmadik helikopter a mai nap folyamán " - mutattam ki az ablakon. Egyszer csak elsuhant mellettünk egy kukásautó, ami leszedte a kocsinak a tükrét. Harry kiszállt a kocsiból, majd a mellette elsuhanó rendőr ráordított, hogy üljön vissza a kocsiba. Visszaült, és elindult a forgalom, ahogyan a kukásautó beborult az előttünk lévő 10 méteres távolságban. Mi is mozgolódtunk a kocsival. Aztán olyat láttam, amire nem számítottam. Nekünk jött egy kocsi. Úgy összetört, hogy egy másik kocsiba kellet átülnünk. Szerencsére nem lett semmi bajunk. Épp szálltunk át a másik kocsiba, mikor észrevettük, hogy jön egy tömeg, és harapdálja az embereket, és ők átváltoznak zombivá. 10-ig kellet lassan elszámolni, és az elő emberből, egy élőhalott lett. Harryvel ás Darcyval gyorsan bepattantunk a kocsiba, és amilyen gyorsan csak tudtunk, eliszkoltunk onnan. Ment is egy darabig, amíg a szélvédőnkre ki nem csapódott egy zombi - aztán felkeltem. 
Amilyen gyorsan csak tudtam, átszaladtam Harryhez, és felkeltetem. Aranyos volt így kómásan. Elmondtam neki, hogy fura álmom volt, ami rémisztő is volt egyben. Mint egy horror film. Harry végighallgatta ahogyan zakatoló szívvel elmesélem neki, hogy házasok voltunk, volt egy édes kislányunk, és zombitámadás lett, amikor épp terveztünk egy kis kiruccanást. Teljesen lenyugodtam amikor megosztottam vele az álmomat.

- Gyere  -emelte fel a paplant, és én be is bújtam mellé. Először szembe feküdtem vele, és az alkarját szorongattam.bNem volt kényelmes, de legalább nem féltem. Kis idő múlva, amikor volt elég merszem, megfordultam, így háttal voltam neki. Nem sokkal később karjait éreztem körülfonódni a derekamon, lábait pedig a lábaimon éreztem. Így aludtunk el.

ui: remélem ez elég hosszú :) de szóljatok nyugodtan ha kevés.:)

13.-rész* - Valahogy így?

Sziasztok:) itt az új rész :) Jó olvasást :D Örülnék, ha Tényleg írnátok megjegyzéseket. Kezdem azt hinni, hogy elpártoltatok mellőlem.:( Mert ha így van, akkor nem hiszem, hogy érdemes folytatnom. 6 tömör megjegyzést, és akkor hozom a kövit. Végre van ihletem, már csak az időmtől telik a részek sorsa.

Reggel eszméletlen nagy fejfájással keltem. Na jó, délután egy óra, az még az, nem? Na mindegy. A tegnap estére visszagondolva alig rémlik valami. Addig megvan, hogy Hazza hívott egy taxit, és úgy indultunk útnak. Még arra is emlékszem, mikor a helyes pasi felkért táncolni, Harry beszólt neki, hogy szálljon le rólam, hisz a barátnője vagyok. Na, ezt majd megkérdezem, hogy-hogy gondolta. Na, ezután teljes filmszakadás. Hogy mi is történt az este további részében, nem tudom. Bízom benne, hogy Harrynek rémlik majd. 

Este nem öltöztem át, így reggel egy atléta és bugyi volt rajtam. Nem is öltöztem fel, hisz Harry még aludt. Főzök egy kávét magamnak, és neki is. Biztos szereti. Max ha nem, máskor ki Google-zom. Ugyebár minden, amit tudni lehet róla, az fent van az interneten. Miközben a kávé lefőtt, én bekapcsoltam a TV-t. Rómeónak nem is kellet szólnom, hogy kelljen. Amikor kiöntöttem a kávémat, majd az övét, és beültem a kanapéba, ő akkor kászálódott ki a szobából. Még amikor nálam aludt, se láttam ilyennek. Boxerben, talpig tetkóban. Haja izzadtan, kócosan omlott homlokára. Szeme szende, smaragzöld, arca piroskás, mint az ajka. Mosolyogva pillantottam rá a bögre kávé mellől.

- Jó reggelt Rómeó.

- Neked is Júlia -biccentett.

- Neked is készítettem kávét, ott van a konyhában, a pulton -mosolyogtam rá kómásan.

- Köszi, angyal vagy - nézett a szemembe, és mosoly nélkül kiviharzott a konyhába. Megbántottam volna? Mire nem emlékszem? Egyre kíváncsibb vagyok a múlt estével kapcsolatban. Harry bekászálódott mellém a kanapéba, és néztük a tévét. Valami opera ment. Harry kissé furcsán nézett rám. Biztos azt gondolja, valami ufó vagyok. Pedig nem. Nekem fel se tűnt, hogy az megy, így egy 100 wattos mosoly kíséretében csatornát váltottam. Barátság extrákkal. Félve rápillantottam Haroldra, aki pislogás nélkül nézte a tévét, így maradtam ennél. Kicsit furcsálltam azt a filmben, hogy nem járnak egymással, de mégis olyan dolgokat csinálnak, amit párkapcsolatban lévő emberek szoktak tenni. Na de biztos épp ezért ez a címe a filmnek. Épp amikor jött volna a film lényege, elment az áram. Ez most komoly? Harryvel egyszerre nevettünk fel. 

- Na, most hogy nincs áram, és nem látjuk ennek a jó filmnek a végét, van valami ötleted, hogy mivel üthetnénk el az időt? - kacsintott rám Hazza.

- Biztos nem azzal, amit az előbb láttunk - kacsintottam rá, és hozzávágtam egy díszpárnát. Úgy csinált, mintha besértődött volna, majd lesből támadt. Kis huncut. Én is őt utánoztam a megsértődöttségben, erre úgy megcsikizett, hogy szinte ráfeküdtem, és nevetőgörcsöt kaptam. Élvezte. Na én kevésbé. De egy próbálkozásnak elment. 

Már csak ültünk a kanapéba, és szemeztünk. Én egyfolytában mosolyogtam, és ő is. Szerintem olyan 10 perc után, tiszta piros volt az arcom, amikor megpróbált zavarba hozni azzal, hogy kaján vigyor mellet húzogatta szemöldökét. Komolyan mondom, ez a srác lökött. 

- Amúgy neked mi rémlik a tegnappal kapcsolatban? - tette fel a kérdést.

- Nem sok. Annyi, hogy táncoltunk, felkért egy helyes pasi, te rászóltál, hogy hagyja a csajodat, és ennyi. A többi kész homály - Harry totál komoly arccal nézett rám. Semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni az arcáról. 

- Tényleg? Nekem pont az rémlik, hogy megcsókoltál - mondta szúró szerűen, és akkor bevillant minden. 

- Hé, te csókoltál meg! -háborodtam fel. 

- Nem hiszek neked. Én nem szoktam megcsókolni csak úgy ilyen szép, és csinos lányokat. Sem féltékenységemben azt mondani, hogy a barátnőm - mondta, és teljesen elárulta magát. 

- Ó biztosan. De akkor is te csókoltál meg! - néztem tovább rá, már mosolyogva.

- Valahogy így? - hajolt közel hozzám, és újra megcsókolt. Aztán újra, majd eltoltam magamtól. 

- Valahogy így. De lehet az nem is te voltál. Az az illető jobban csókolt - kacsintottam rá.

- Na ezt megbánod - nevetett fel, és hozzám vágta a díszpárnát, amit az imént én dobtam hozzá, majd szaladni kezdtem a szobába, Harry pedig utánam. Bevágódtam az ágyba, majd magamra húztam a takarót. Harry bejött a szobába, és amire nem számítottam, azt tette. Rám ugrott. Nem tudom mit hisz magáról. Talán azt, hogy olyan könnyű mint egy 8 éves? Látszik tíz évvel van lemaradva. Harry kiszedett a takaróból, és teljesen rajtam feküdt. Hasa a hasamon, lába a lábam mellet. Keze a kezemen, ami nekem a fülem mellet volt. Harry felnevetett. 

- Na ki csókolt meg téged olyan jól? - kaján vigyor húzódott a szájára. 

- Csak akkor mondom, hogy te voltál, ha bevallod, hogy te csókoltál meg másodszorra is. 

- Legyen - majd adni akart még egy csókot, de elfordítottam a fejem. Harry furán nézett rám.

- Baj van? - látszódott rajta, hogy zavart. Leszállt rólam, hogy fel tudjak ülni. Beletúrtam a hajamba, és belenéztem a smaragzölden csillogó szemébe. 
-Harry az az igazság, hogy egy hete se ismerlek. Egy hete se, hogy szakított velem Austin, de én itt veled csókolózom. Ne tudd meg hogy érzem most magam - fakadtam ki magamból.

- Hé, én tehetek róla. Sajnálom -ölelt meg. Most úgy elásnám magam. Nem érdemlem meg, hogy törődjön velem.

- Felejtsük el - mosolyogtam. 

- Jó, most öltözz fel, irány Párizs.

Harrynek örök hála, hogy láthatom Párizst. Eszméletlen szép. 

Az Eiffel torony előtt Harryről készítettem egy képet, majd ő is rólam. Na azt inkább nem publikálnám. Van egy olyan érzésem, hogy szeretem Harryt, de milyen már az, hogy egy hét se telt el, de már más a pasim. A média így is ismer. Csak azt a pillanatot várnák, mikor szakítunk. Nekem ez nem kell. Inkább várok egy-két hónapot, minthogy legyen egy kéthetes kapcsolatom. Harry most nagyon híres. Nem hiszem, hogy pont rám van szüksége. Na jó, azért kell egy barátnő meg minden, de ott leszek neki, csak nem úgy. Na mindegy, magam sem tudom, hogy mit is akarok igazán. Igen, szükségem van egy barátra, aki Tori. De szükségem van egy fiú barátra is. 

Na, meglátjuk hogy lesz ez. Egy biztos, nem akarom Harryt elveszíteni. Ő olyan mint én. Csak pasiba. 

Harry szemszöge:

Arra gondoltam, ha Faith nem érzi magát jól, akkor teszek érte, hogy jó legyen neki. Ezt vegyétek úgy, hogy ha kell, a csillagot is lehozom az égről. Csak tudnám, hogy azt hogy kell. Lényegében, én nem bántam meg, hogy megcsókoltam őt. Hogy ő meg bánta-e, azt nem tudom. Remélem nem. Abban bízom, hogy egyszer azt mondhatom, hogy ő a barátnőm. Sok munka lesz vele, de szerintem megéri. Azt vettem észre, hogy kedvel engem, de nem akar belemenni egy kapcsolatba se, hisz egy hete, hogy ismerjük egymást. De meg kell, hogy valljam, annyira vonz a személyisége. Már csak azt kellene kitalálni, hogy mivel csavarjam el a fejét. Akarom őt. Ez már biztos.

12.-rész*."..Majd egy újabb csókot lopott tőlem.."

 Sziasztok, most csak ennyi tellett tőlem, és a fantáziámtól:DDD Bocsi ismét, hogy eltűntem. Az az igazság, hogy baromira nem tudom hogy folytassam a sztorit:/ Na, de 6 megjegyzés, és jön a következő, remélhetőleg gyorsabban, mint a többiek :))

" - A Franciaországi járat utasait, kérem fáradjanak a helyükre, a gép 10 percen belül felszáll " - szólt a hang, ami hatására a szívem szinte a torkomba ugrott. Faith még mindig az ablak előtt állt, és bámult ki rajta. Olyan gyönyörű. és mesés ez a lány. Odasétáltam hozzá, majd a kezemet a vállára helyeztem. Mosolyogva fürkészett, majd rájött, hogy indulunk, így felvette a bőröndjét, és indulhattunk az utunkra. 

Nem tudom, hogy mit is érzek. Hol ezt, hol azt. De azt tudom, hogy meg szeretném kapni. 

Mikor a repülőjegyet átvette a kedves, magas, barna hajú és szemű hölgy, Faith szemébe néztem, és láttam rajta, hogy izgatott. Egyik lányt sem láttam én még ilyen gyönyörűnek, mint amilyen ő.

Faith szemszöge:

Harrytől borzasztóan rendes volt, hogy elhozott Párizsba. Igaz, hogy kinevetett, amikor kértem, hogy fogja meg a kezem. Először furcsán nézett rám, de mikor látta, hogy nem viccelek, és tényleg félek a repüléstől, megfogta a kezem. Leszállásig el sem engedte. Nagyon meglepett, hogy félelmemet azzal csillapította, hogy kérdezett a családomról, majd ő is mesélt magáról pár dolgot. De én meséltem magamról a legtöbbet. De ez nem is baj. Harry magánélete szertefoszlott, amint jelentkezett az x-faktorba. Én nem tudnék így élni, hogy a rajongóim mindent tudnak rólam. És erre a pontra akkor jutottam el, amikor Harry felvázolta, hogy az interneten visszaolvasott olyan dolgot magáról, amit szinte csak ő tudott, és akivel lefeküdt. Mit ki nem derítenek az emberről? Családjáróm annyit mesélt, hogy az anyukája kiskorában elvált az apukájától, és nevelőapukájukkal élnek együtt. valamint van egy testvére, Gemma. Mutatott pár képet a családról, és ahogy Gemmára néztem, egyből Harryt láttam benne, ahogyan Annben is. Szép az anyukájuk nagyon, és a szépségüket örökölték a srácok is. 

Áttértünk a sulira, ami vicces, hisz Harry elmondta, hogy udvarolt annak a lánynak, aki neki nagyon tetszett, és csak 7 hónap után adta be a csaj a derekát. Mondjátok, ha egy pasi, csak a te kedvedért, mindig hazakísér, ha menni szerettél volna valahova, elvisz, falazz neked bármikor, és ha hajnalban is hívtad fel, ő felveszi a telefont, és kész arra, hogy meghallgasson téged, akkor ti neki tudnátok adni a szíveteket? Mert én igen. Austint este lezártam magamban. Szemét volt, hogy csak egy levéllel méltatott. Nem akarok egy ideig kapcsolatot, de ha igen, nagyon le kell nyűgöznie a srácnak. 

Visszatérve Harry gyerek korában, nagyon sok hülyeséget csinált. Bűzbomba a tanáriba, az egyik mosdó melletti terem eláztatása. Annyira lekötöttek a történetei, hogy  fel sem tűnt, hogy már Párizsban vagyunk. Gyönyörű. De azt bánom, hogy nem beszélek franciául. Harry viszont igen.

A hotelbe érve, fotósok vártak minket, és rajongók. Harry kivett a táskájából egy kapucnis felsőt, és rám erőszakolta még a kapucnit is, majd a napszemüvegét. A fotósok, és az újságírók mind csak azt kérdezték, hogy : Harry, ki ez a lány? Barátnőd? Rokonod? Mióta vagytok együtt? - majd amikor sikeresen beértünk az ajtón, a fotósok eltűntek. Kívülről nem láttak be, hisz sötétített az üveg, de mi ki, kiláttunk. Harry a recepcióhoz ment, és beszélni kezdett a hölggyel.

- A 69-es számú szoba az, ami még nincs betelve. Egy fiatal házaspár mondta le 2 órája a lakosztályt. Elfogadják? - pislogott nagyokat a nő, és Harry arcvonásaiban merengett el. 

Harry rám emelte a tekintetét, én pedig bólintottam, hisz nem volt kedvem átmenni egy másik szállodába.

- Rendben lesz ez így, köszönjük - mosolyogta szavait szinte Harry.

- Akkor itt lesz a kulcs, és jó mulatást - majd kacsintott a hölgy. Felkuncogtam, Harry megfogta a kezem, majd a nőre nézet, és kacsintott egy :" meglesz "-kíséretében.

Harry olyan szórakoztató. De az még szórakoztatóbb volt, mikor kijelentette, hogy menjünk el egy buliba. Jó, miért is ne? itt leszünk 3 napot, szóval a városnézéssel ráérünk még. Ki pakoltam a bőröndökből, és átvettem egy rövidnadrágot, és egy bikinifelsőt. Nagyon meleg van Párizsban. Harry lustizott, amíg az ő bőröndjéből is kipakoltam a cuccokat. Mikor kész lettem a kipakolással, elindultam a konyhába enni valamit, de kényelmetlen volt áthaladni úgy a nappalin, hogy Harry tekintete végig rajtam volt. Mikor beléptem a konyhába, eszembe jutott, hogy igen ám, ő is itt van, így az ajtófélfától kihajolva kérdeztem meg, hogy kér-e valamit. Kért. Szendvicset narancslével. Ki vettem a kenyeret a helyéről, és megvajaztam, majd rá tettem a felvágottat, és a salátát, majd felvágtam háromszög alakúra, végül öntöttem narancslevet. Harry valamilyen focimeccset nézett. Odavittem tálcán neki az ennivalót, amit meg is köszönt, majd elküldött, hogy vegyek fel valamilyen bulis ruhát. Na szép. Bementem a közös szobánkba, és keresgélni kezdtem a ruhák között. Arra az elhatározásra jutottam, hogy egy atlétát veszek fel, és egy virágmintás szoknyát. Más ugyebár nincs. Gyorsan magamra kaptam, és jól is tettem, mert Harry pont akkor lépett be a szobába. Mosolyogva figyelt rám, majd megkértem, hogy fésülje ki a hajam. Azt hittem, hogy erre a kérésemre kimegy, de nem tette. Felvette az asztalról a fésűt, és kifésülte a hajam. Olyan aranyos volt tőle.

- Harry, köszi, de menj, öltözz te is -mosolyogtam rá. 

Kimentem a szobából, és hagytam, hogy elkészüljön.

A zene egyre hangosabb, és hangosabb volt. Az emberek pedig részegedtek lefelé körülöttünk, és ugyanúgy mi is. Volt egy két lány, aki Hazzát körülugrálta, és engem nagyon idegesítettek. Nem tudom miért, de azt akartam, hogy Hazza csak velem foglalkozzon. Harry magához húzott, és a zene ritmusával ellentétben lassúzott. Aranyos volt. Mikor meguntam, megfordultam, és a zene ütemére mozgattam a csípőmet jobbra, majd balra. Harry meleg kezeit a derekamra tette, és ágyékához nyomta a fenekemet. Rádőltem hátammal a mellkasára, ő pedig fejét a vállamra helyezte. Így táncoltunk egy darabig. 
Igaz, hogy én is féltékeny voltam, de nem gondoltam, hogy ez kölcsönös. Egy helyes srác leszólított, és elhívott táncolni, mire Harry kijelentette, hogy tipli a barátnőjéről(!!). Ez nagyon meglepett. Hazza már nem is akart sokáig ottmaradni. A lányok egyre kirívóbban táncoltak körülöttünk, de ez Harryt nem érdekelte. Ő csak velem foglalkozott. Bevallom, tetszett. 

Nem tudom, hogy részeg vagyok-e vagy józan, de nagyon boldog voltam, és gondtalan. Lifttel utaztunk fel az 6. emeletre. A szállodában lévők megbámultak minket, hisz későn, és részegen mentünk be a lakosztályunkba. Harry bement a hálóba. Követni akartam, de én előtte kimentem a mosdóba. Befeküdtem a helyemre, mikor Harry magára rántott, így lovagló ülésben voltam rajta. Féltem egy kicsit, hogy agresszív lesz, de nem volt az. Jobb kezével simogatni kezdte a kezemet. Fáradt voltam, ezért a fejemet a jobb oldali kulcscsontjára tettem.  Harry a fejemet felhúzta magához, és megcsókolt. Majd megszakítottam csókunkat, és lepillantottam az alsójára. Keze az arcom felé mozdult. Végigsimított rajta, majd arra szuggerált, hogy ismét a tekintetét lessem. Derekamat megemelte, és ágyékára helyezett. Akaratlanul is, de Harry mellkasára estem. Elmosolyodtam, majd halottam egy „pff-t” Felemeltem a fejem, Harry megrezzent.

- Miaz? – mosolyogtam.

- A hajad - nevetett. Akaratlanul is mosolyogtam.

Kezét a nyakamra helyezte, majd egy újabb csókot lopott tőlem. Kezeimet ismét mellkasához tettem, és eltávolodtam tőle. Harold meglepetten tekintett rám.

- Ne csábíts! – szinte nyögdécseltem.

- Miért ne? - szögezte hozzám. 

-Nem szabad. Megcsókolnod sem kellet volna. Mi nem járunk -fakadtam ki, de még mindig Hazzán voltam. Harryből dőlt a piaszag, de én sem lehettem illatosabb. Úgy döntöttünk, hogy majd megbeszéljük ezt a dolgot, ha józanok leszünk.

11. rész*- Meg kell, hogy csókoljam!

 Sziasztok:) Sajnálom, hogy ennyit késtem, de rossz lett a  gépem, megint.:( Ballagási próbák zömmel tódulnak rám, és a magán élet sem valami rózsás:) Szülinapomkor kb 4x sírtam.. nem túlzok:( Na, nem szaporítom tovább a szót, itt a fejezet, olvassátok, és komizzatok, Csatlakozzatok a facebook csoportba, és iratkozz fel rendszeres olvasónak. Nekem ez fontos. Köszönöm :)

 

Mikor magamra kaptam a fehér conversemet, Harry már a bőröndömmel együtt állt az ajtóban. Gondolom engem várt. Mosolyogva fürkésztem, és elindultam a nappaliban ücsörgő emberkékhez. Liam, és Viktoria megléptek, így tőlük nem tudok elbúcsúzni. Louis bedurcizva ült a kanapén. Mikor oda léptem hozzá, nem bírta sokáig, elmosolyodott. Elköszöntem tőle, majd Nialltől, és végül Zayntől is. Harry kezet rázott velük, majd elindult ki a fekete Range Rover -éhez, és be tette a bőröndömet. Utoljára visszanéztem a srácokra, és integettem nekik az ajtóban állva, majd becsuktam magam mögött az ajtót, és Harry kocsija felé vettem az irányt. Harry már a kocsiban ült, és amikor kinyitottam az anyós ülés ajtaját, hogy beszálljak, beindította a motort. Egy utolsót pillantottam a házra, majd a kocsival, kigördültünk az útra. Bekapcsoltam a rádiót, és a műszerfalon lévő Ray Ban napszemüveget a fejemre raktam, majd hátradőltem az ülésen. Harry szótlan volt az úton, én is csak akkor szólaltam meg, mikor észre vettem, hogy nem a repülőtér fele vette az irányt.
- Hova megyünk? - törtem meg a csendet kissé rekedtes hangon.
- Neked telefont venni, ugyanis szétvágtad - mondta hűvösen.
- Ó, bocs - zártam le a témát. Harry unottan forgatta a szemét, majd hangosabbra vette a rádiót. Mikor leparkolt, csak annyit mondott, hogy maradjak, mindjárt jön. Na, az a mindjárt egy bő fél óra volt. Harry egy kis táskával közelített a kocsi felé, majd mikor behuppant, az ölembe rakta a dobozt. Kicsit furán néztem rá.

- Nyisd már ki - mondta izgatottan.
- Jó, mi az? Robban? - próbáltam vicces lenni, de nem díjazta. Kinyitottam a csomagolt dobozt, majd észre vettem, hogy Harry egy telefont vett nekem.
- Én úgy gondoltam, hogy én veszem meg a telefont magamnak, de köszi - mosolyogtam rá, majd kapott egy puszit.
- Ne hülyéskedj, ennyi jár neked. Na, de induljunk, mert lekéssük a gépet - mondta, majd beindította ismét a motort, és útnak indultunk. Mosolyogva pásztáztam a telefont, majd mikor be tettem a kártyát, bekapcsoltam. A memória kártyát féltem beletenni, ugyanis Austinnal készült képek vannak benne. Ugye milyen jó, hogy egy telefonhoz memória kártya is jár? Beírtam a kódot, és csak néztem a telefont a kezembe, ahogy betöltődik a főoldal. Nem volt kedvem piszkálni, ezért rátettem a hozzá tartozó rózsaszínű tokot, és a táskámba raktam. Harry mosolyogva fürkészett, majd megszólalt.
- Tetszik? - nézte az utat.
- Nagyon! Köszönöm -lelkesedtem, és megpusziltam. Harry elpirult, és nem szólt hozzám az út hátra lévő részében.

Harry szemszöge:

  Ha őszinte akarok lenni, én beleszerettem Faithba. Olyan gyönyörű. Eszembe juttatja, a kimaradt gimis éveimet, amiket át élhettem volna.

" Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rám néz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond "Legjobb Barátom". Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír... Sír, mert szakított a barátjával!!Én megvigasztalom, ő átölel érzem, hogy majd kiugrik a szívem.
Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barát legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom."

 Gondolataim ahogy végigfutottak az agyamon, csak arra tudtam koncentrálni, hogy most csak nem mondhatom el neki, hogy szeretem, hisz pár napja szakított a barátjával. Nem akarok tapintatlan bunkó lenni. Most elég, ha egy barát vagyok, akire számíthat. Mindig, minden körülmények között. De mégis meddig várjak? Félek, hogy nem bírok magammal. Meg kell, hogy csókoljam. Remélem ezt a három napot felejthetetlenné teszem a számára. 

Megérkeztünk a repülőtérre, de mivel titokba rendeltem két jegyet Párizsba, így nem voltak fotósok. Nem is baj, nem kell egy újabb botrány. Elég volt a Tayloros ügy. Faith izgatottan nézet ki az ablakon, ahol a pontosan három darab repülő foglalt helyet egymás mellet. Az egyik a párizsi járat. Ő még nem tudja, hogy hova megyünk. Meglepetés lesz. Remélem tetszeni fog neki. Olyan szállodára gondoltam, amely pont az Eiffel torony felé néz. Romantikus.

5 tömör megjegyzés, és jön a következő :) Remélem, hogy tetszik a történet :) Mi legyen? Faith, vagy Harry mutasson jelet a másik felé, és ha egyikőjük, akkor mit? :D Ti mit írnátok a helyembe? :DD

Csatlakozz!

Sziasztok, ha van kedvetek, lépjetek be a csoportba, és így könnyebben el tudtok engem is érni, és a részeket. Sajnálom, hogy nem voltam, de most volt a szülinapom is, így el voltam habozva, de ma!! lesz rész, ha minden igaz :)) na, szóval csatlakozzatok :DD : https://www.facebook.com/groups/1375282536018727/

Nem új rész

Sziasztok!:) bocsi, hogy nem adtam élet jelet magamról, de osztálykiránduláson voltam. Nagyon ki merültem, és voltak kisebb gondok is. 

Keddre tanulnom kell, szerdán pedig kompetencia mérésem lesz, így kedden valószínű, hogy tudok írni, de nem ígérem. Nemsokára (vagyis csütörtökön) elkezdődik a ballagási próba, szóval nem kétséges, hogy fáradt leszek. 

Ha lesz annyi fantáziám, megegyezhetünk abba, hogy nyáron minden nap legyen új rész, vagy két naponta. Ezzel tudom kiváltani, hogy most el vagyok habozva.
 Nagyon szeretném megköszönni a sok-sok megjegyzést, rendesek vagytok :) Szeretem az olvasóimat, büszkén kijelentem :) Puszi, Fanni :)

10. rész* Szeretnél velem járni?

 Sziasztok, itt az új rész :) Remélem tetszik :) 5 tömör megjegyzés, és hozom a kövit :) pusziii :DDDD

  

Kellemetlen volt az, hogy ott ültem a fotelben mellettem Louis, a másik oldalamon pedig Niall és Zayn. Victoria velem szemben, Liam Harry mellet, az utóbbi pedig engem fürkészett. Tori észre vette, így szólt, hogy segítsek neki kiválasztani egy ruhát. Ja, jó duma. Ha baj van, ő látja, és keres kifogást, hogy kettesben tudjunk beszélgetni. Ami meglepett, hogy amikor felmentünk az emeletre, tényleg kikérte a véleményem, hogy milyen ruhát vegyen fel a randira. Mivel jó az idő, és nem felhős az ég, így egy csinos pólóra, és egy farmernadrágra gondoltam. Aha, de neki nem tetszett. Mosolyogva figyeltem, majd eszembe jutott, hogy van a szekrényemben egy ruha, amit a múltkor találtam egy butikban, de nincs önbizalmam felvenni. Torinak biztos van. Ő egy olyan személyiség, akit mindenki szeret, aki tele van szeretettel, és nincs olyan napja, hogy ne nevetne egy jót. Imádom, hogy ő a legjobb barátnőm. Nem is tudnám elképzelni magamat mással.

- Tori, van fehér magassarkúd?- mosolyogtam tovább a szekrényben elveszett lányra. Az említett kimászott a szekrényből, és egy olyan " ezt komolyan kérdezted?" nézéssel pásztázott engem. - Ó, hát persze. Bocsi - álltam fel az ágyról, és otthagytam a szobában, amíg átmentem az én szekrényemhez. Kerestem egy darabig, aztán rájöttem, hogy az ágynemű tartóban van. Hát nem rám vall? Mosolyogva vittem át a dobozt, amiben a fehér, pánt nélküli ruha volt. Alján kicsi fodrokkal. Szerintem nagyon szép darab. Amikor beléptem Tori szobájába, fürkészve figyelt rám, majd a kezemben tartott dobozra. 

- Ezt a ruhát nem olyan rég vettem. Remélem neked van elég önbizalmad felvenni - nyújtottam át az említett darabot. Izgatottan bontotta ki. Amikor meglátta a ruhát elérzékenyült, majd megölet.

- Köszönöm - motyogta. Válaszként szorosabban öleltem magamhoz. Örülök, hogy tetszik neki a ruha, és fel is veszi az esti "randira". Liamnek is tuti tetszik majd. Leültem az ágyra, és beállt a csend. Nem volt kínos, csak fura. Éreztem, hogy beszélni akar velem.

- Faith, tudod bennem megbízhatsz.. - kezdte, én pedig bólintottam - Harry ugyebár kedvel téged, és elvinne randizni. Én elhiszem, hogy Austin miatt ki vagy, de túl kell rajta magad tenned. Ha annyira szeretett volna, nem levelet hagyott volna itt, hanem megmondta volna a szemedbe, és megkérdezte volna, hogy lennél- e szíves vele tartani. De nem tette. Nem csíptem sose, de ezzel a lépésével még maga alá ásott az én szemembe. Nem mondom, hogy ugorj bele egy kapcsolatba, de adj esélyt a dolognak. Hidd el nekem, Harry az a személy, aki a csillagot is lehozná neked - mosolygott a barátnőm, én pedig könnyezni kezdtem. Nem, nem Austin miatt. Magam miatt. Nem tudom magam túl tenni Austinon, de Harryt is kezdem megkedvelni. Komolyan mondom, az érzéseim rabja vagyok. Victoria magához húzott, és szorosan magához ölelt. - Mi a baj? - kérdezte meglepetten.

- Tori, az a baj, hogy Austint is szeretem, de Harryt is kezdem megkedvelni. Nem tudom, hogy mit tegyek. Magamat sem akarom megbántani ezzel, de legfőképp Harryt sem akarom.

- Hogy érted, hogy nem akarod magadat megbántani? - kérdezte.

- Félek, hogy ha igent mondok, megbántom magam annyira, mintha nemet mondanék. Lehet menne, lehet nem. De ezzel nem csak magam, hanem Harryt is félek, hogy megbántom. Victoria döbbenettel teli arccal figyelt engem.

- Ne légy buta. Egy esélyt megérdemel mindenki. Te is, és ő is. 

- Nem tudom. Át kell gondolnom - törtem ki magamból, és arcomat a kezembe temettem.

- Na jó, hanyagoljuk a témát -mosolygott - Felveszem a ruhát a cipővel, hogy milyen lenne az összkép - állt fel az ágyról, és hátba veregetett. Mikor kilépett a szobából, én automatikusan hátra dőltem, és a plafont kezdtem pásztázni. Nem volt rajta semmi érdekes, csak egy csillár. Ó, hogy engem mik le nem kötnek. Nem sokkal később Tori jelent meg a ruhában, és a hozzá választott cipővel. Felültem az ágyon, és csak bámultam. Gyönyörű. A fodros ruha a térde felé csapódott 10 centivel, és a fehér, hozzá passzoló magassarkúnak a sarka halvány fa árnyalatú volt. Az összhatás 10-ből 10-es. 

- Gyönyörű vagy - motyogtam, és a tükör elé invitáltam. 

Torihoz feljött Liam, én pedig nem zavartam tovább, kimentem. Aztán egyenesen be a szobámba. Ami meglepett, hogy Harry várt rám ott. Esetlenül léptem be a szobába, és ráfeküdtem háttal az ágyra, majd kifújtam magam. Harry is követte a példámat. Ismét a plafont kezdtem el bámulni.

- Akkor mi lesz? -törte meg a csendet.

- Mit szeretnél mi legyen? - kacagtam fel. Valamiért ha vele vagyok, nem tudok szomorú lenni. Ez fura nem?

- Hát, ha neked jó, akkor menjünk el csak ketten. De ha nagyon akarod, jöhet Louis is.. hisz nélküle nem házasodhatunk meg - nevetett már ő is.

- Igazad van. Nagyon megharagudna ha nem vinnénk, nemde? 

- Az nem kifejezés. Nem szólna hozzám egy óráig - nevetett tovább, és ezzel nekem is jobb kedvem lett.

- Belehalsz abba az egy órába - nevettem.

- Te mindig találsz valami hozzáfűzni valót a dolgokhoz- mosolygott és rám nézett.

- Ha nem tetszik, mehetsz egyedül - nevettem tovább.

- Látod, most is - mondta. Inkább nem kommentáltam tovább, csak vállba bokszoltam. -Na, hova menjünk? Tengerpartra? Mondjuk három napra? - húzogatta a szemöldökét.

- Rád bízom Harry - motyogtam. 

- Akkor tengerpart lesz - mosolygott kajánul. 

- Egybe részes a bikinim - kacagtam, és felültem az ágyon. Harry zavartan nézett, majd mosolygott.

- Nem hiszem el - majd felállt, és kiindult a szobából - Pakolj, 2 óra, és indulunk! - állt meg az ajtóban, majd becsukta azt. Mégis hova megyünk? Istenem!! Félek, és izgatott is vagyok. 

Victoria szemszöge:

Faithel remélem sikerült megbeszélni a dolgokat Harryvel kapcsolatban. Annyira megérdemlik azt az esélyt egymással. Annyit csipkelődnek egymással, hogy süt róluk a dolog. Hogy velem, és Liammel mi van? Na, az ma derül ki. Faithtől rendes volt, hogy ide adta a ruháját. Életet mentett. Liamnek is tetszik. Szerintem. Liammel mikor kiléptünk a házból, egyből egy kocsi hátulsó ülésére pattantunk be. Nem tudom, hogy hova lesz a menet, de az biztos, hogy én kiugrom a bőrömből.

- Hova megyünk? - kérdeztem zavartan.

- Majd meglátod - mosolygott rám.

Mikor megérkeztünk, elképedtem. Nem hittem a szememnek. Egy kinti kerti piknik a szabadban. Na, ez jól hangzik. Annyira örülten annak, hogy Liam úgy kitett magáért. Vagy inkább azoknak, akik helyette tették meg? Egy fehér lepedő volt leterítve a fűre, körülötte gyertyákkal. A lepedőn pedig volt egy kosár, gondolom tele kajával. Zavartan megfogta a kezemet, és odahúzott a kis piknik helyünkhöz. Olyan cuki Liam, nem? Szendvicseket pakoltak, amik finomak voltak. Szerintem Niall megenné az egészet EGYEDÜL. (csupa nagy betűvel)  Laim annyit bír beszélni, mint Faith alig lehet lelőni őket. Remélem Harry szereti a beszédes lányokat. Liam annyit mesélt a zenekarról, a szüleiről. Majd mikor végeztünk, felálltunk, és elindúltunk a part felé. Liam "segédei" pedig összeszedték amit ott hagytunk. Mikor oda értünk, leültünk, és bámultuk a vizet. 

- Tori, akkor most mi lesz? - kérdezte félénken.

- Nem tudom - motyogtam.

- Szeretnél velem járni? -kérdezte félénken ismét.

- Ez elég válasznak? - kérdeztem, és megcsókoltam.

- Tökéletes - suttogta csókunk között.

Faith szemszöge: 

Harry meglepett, hogy pakoljak, és indulunk. Hát oké, ő mondta. Három napra megyünk, akkor kell legalább hat felső, a biztonság kedvéért. Pizsimet kikészítettem az ágyamra és berohantam a fürdőbe a tusfürdőmért. Alig telt el egy óra, mikor végeztem. Épp a szobám ablakánál pakolásztam, mikor láttam, hogy Harry a kocsijával a kocsifeljárón van. Uhh, gyors volt. Benyúltam gyorsan a szekrényembe még egy plusz törölközőért, mikor Harry nyitott be. 

- Na kész vagy? - vigyorgott, és valami kalap volt rajta. Jól állt neki.

- Igen, csak ezt kell még beletenni a bőröndbe - mutattam a kezemben lévő darabra. 

- Hagyd majd én - mosolygott - Menj, vedd fel addig a cuccodat. Én leviszem a bőröndöt - fordított nekem hátat, én pedig elindultam felvenni a cipőmet, és a kabátomat.

Kérlek szépen titeket, hogy olyan megjegyzéseket írjatok, hogy mi tetszik, és hogy mit szeretnétek, hogy történjen :) Csak akkor hozom a kövit, ha az öt megjegyzés nem ebből áll ki, hogy " jóóó kövit" Remélem megértitek, hogy fontos nekem!! Nincs ilyen valami (xd) nyugodtan tudtok megjegyzést hagyni. Köszönöm!:)

9. rész* Fordulatok..

Sziasztok! :) Itt az új rész :) Sok jó visszajelzést kaptam, és tömör komikat :) Nagyon örülök neki :) 18 rendszeres olvasó, 12 megjegyzés.. Imádlak titeket! :) 5 megjegyzés, és hozom a kövit :) puszi 

 Kuncogva figyeltem Harryt, ahogy megrázta hosszú göndör tincseit. Felvette a nadrágját a földről és mosolyogva figyelt engem, miközben a nadrágját húzta a testére. Felültem az ágyon, és meredtem magam elé. Harry épp a pólóját kapta fel a földről, amikor észrevett.

- Hé, mi a baj? - huppant be mellém ismét az ágyba, majd magához ölelt.

- Semmi - semmi - mosolyogtam rá, és idegesen egy tincset hátratúrtam.

- Na, nekem ezt nem adod be. Mondd el! - komolyodott el a hangja.

- Harry, tényleg nincs semmi bajom. Csak nem megy egyről a kettőre az, hogy elfelejtsem Austint.

- Elhiszem - nézett rám, már mosolyogva - Jajj te, öltözz fel, kitalálunk valami programot -nevetett fel, és azzal magamra hagyott a szobában. Kissé letörve - mégis boldogan keltem ki az ágyból. (Normális ez? Mindegy) Tükröm elé lépve, végignéztem magamon, és nem is volt a külsőm olyan gáz, mint ahogy azt hittem. Kissé megduzzadt szemek, a hajam össze vissza. Éljen a régi Faith Smith. Úgy döntöttem, hogy lezuhanyzom, így felkötöttem a hajamat. Lassan lépkedtem be a helyiségbe, majd engedni kezdtem a vizet. Levettem magamról a tegnapi ruháimat, és beálltam a zuhany alá.

Kiszállásom után nem gondolkoztam sokat a ruházatomon, így magamra kaptam egy rövid gatyát, és egy pólót. Sminket nem tettem az arcomra, mert úgy gondoltam, hogy minek? Lehet megint elkap a sírhatnék, ha meglátok egy szerelmes párt a padon. Na remek, ismét sírhatnékom van. Ne Faith, ne gondolj ilyenekre. Erős vagy!

Hajamat kibontottam, megráztam, és már készen is voltam. Lesétáltam a lépcsőn, és mindenki a házban volt. A mindenki alatt Louis, Liam, Zayn, Niall, és Victoriát értek, és persze Harryt. Ezek mikor jöttek haza? Vagy el se mentek? Bizonyára látták rajtam, hogy valami nincs rendbe.

- Harry hívott, hogy jöjjünk át - törte meg a csendet Zayn, akinek telefon volt a kezébe, és azzal hadonászott.

- Ja, oké - néztem Harryre zavartan, ő pedig csak mosolyogva húzott egyet a vállán. -Mit terveztél mára? - nézem mélyen a szemébe.

- Attól függ, hogy neked mihez van kedved - nézett zavartan a többiekre.

- Nekem teljesen mindegy, csak csend legyen.

- Figyu srácok, én nem érek rá, mert Victoriával már megbeszéltünk egy kis kiruccanást - mondta Liam, és Torira nézett, aki zavartan tűrte a többiek tekintetét, ami rá irányult. Mosolyogva figyeltem a jelenetet.

- Mit szólnál ha csak mi ketten mennénk? - mosolygott a konyhapultnak neki támaszkodó Harry.

- Ne már! Én is menni akarok - fonta keresztbe maga előtt karját Louis.

- Nekem tök mindegy, hogy kivel hova megyek. Nekem az is jó, ha itthon maradunk - zártam le a vitát.

Harry szúrós szemmel nézte Louist, majd hirtelen  szaladni kezdett a haverja felé. Lou visítva visítva? ordítva rohant fel az emeletre, majd egy ajtó csapódát hallottunk. Zayn leheveredett a kanapéba Niall mellé, Liam és Tori esetlenül álltak egymás mellet. 

- Srácok, látom rajtatok, hogy jártok! Miért titkoljátok? - néztem rájuk mosolyogva.

- Őszintén? Most szakítottál Austinnal. Hogy lett volna szívem az orrod alá dörgölni, hogy megpróbálunk járni? - nézet rám Tori. Igaza van, megértem.

- Nos, ez az esély mindenképp érvényes - kacsintottam rájuk. Liam átkarolta Torit, és homlokon puszilta. Olyan aranyosak, és én olyan szomorú vagyok.

Louis fülig érő szájjal lépkedett le a lépcsőn, és Harry felé kacsingatott. De olyan szinten, hogy azt hittem valami rángási rohamot kapott. 

- Lou minden rendben? - kérdezte Niall, aki épp leejtette a szendvicsét(?) a földre.

- Ó persze, csak Harry beszámolt, hogy este mit csináltak az ágyban Faith-el - mondta tök komolyan, amire én ledöbbentem. Hogy micsoda? Harry olyan furcsa arckifejezésre váltott. Egyszerre volt meglepett, és zavart.

- Louis állítsd le magad, mert Faith megver - szögezte Tori Louishoz a tényt. Nos, ami igaz.
- Á nem bántja a tanúját! Ki lesz akkor a tanúja? Még egy ilyen megbízható ember mint én, nincs - jelentette ki olyan büszkén, hogy komolyan eldobom az agyam. 
- Ha nem fejezed be, nem hogy tanú nem leszel, de még kereszt apa se - mondta Harry röhögve. 
- Ó szóval már a gyerekben gondolkoztok - csodálkozott - Jól van fiatalok - mondta és leült az ágyra. Most komolyan szomorú? Vagy csak improvizál? Adjatok ehhez a gyerekhez valami útmutatót! Odasétáltam a kanapéhoz, és leguggoltam Louis elé. Rezzenéstelen arccal bámult rám, ami arra késztetett, hogy nevessek.
- Nyugi, lehetsz a tanúm, és a gyerekem keresztapja. Feltéve, ha lesz gyerekem, és esküvőm - mosolyogtam rá, és a kezem a kezére tettem.
- Ha Harryn múlik, lesz - kacsintott.
- Miért pont Harry? - néztem az említettre.
- Talán mert szingli? Vagy talán mert együtt aludtatok? Talán mert ő a legperverzebb? - húzogatta a szemöldökét Louis.
- Megnyugtatlak Harry és én köztem nem lesz semmi.

Megfagyott a hangulat. Mindenki csendben figyelt minket, én pedig leültem a kanapéra. Miért akarnak Harryvel össze boronálni? Igen, tök jól elvagyunk. Mint barátok. Legalábbis részemből. Igaz az is, hogy egy esélyt mindenki meg érdemel, de én most szakítottam Austinnal, neki meg ott van Taylor Swift. Igaz beszéltük Torival, hogy csak a lemez népszerűsítése miatt, de Taylor és én közöttem van különbség. Gondolataimból kimerengve annyit láttam, hogy Liam beszél Harryvel, Tori pedig közeledik hozzám. Valami baj van? Rosszat mondtam volna? Ó jaj.
- Igazából Louis Harry helyes, és járnék vele. Itt csak annyi a gond, hogy én nem vagyok szép, és hogy Austin.. -húztam el a végét. Harry fürkészte a tekintetemet, a többiek pedig minket néztek. Azaz Harryt, és engem.
- Na gyerekek, Harry és Faith mennek kiruccanni -csapta össze a tenyerét Louis, mire mindenki mosolyogva bólintott. Én a földet pásztáztam, Harry pedig engem. Jaj Faith mibe keveredtél?! Igazából nem akarok most kapcsolatot! Pláne egy híres emberrel. Egyet gondol és elmegy. Ezek után ki merne még egy hírességgel járni? Lőjetek le!

Kérlek szépen titeket, hogy olyan megjegyzéseket írjatok, hogy mi tetszik, és hogy mit szeretnétek, hogy történjen :) Csak akkor hozom a kövit, ha az öt megjegyzés nem ebből áll ki, hogy " jóóó kövit" Remélem megértitek, hogy fontos nekem!! Nincs ilyen valami (xd) nyugodtan tudtok megjegyzést hagyni. Köszönöm!

8. rész* Együtt alvásnak nyögés a vége.

Szióka :) itt az új rész remélem tetszik ;) várom a komikat és az ötleteket :) 5 megjegyzés és jön a kövi :) puszi :)

A levél elolvasása után a könnyeim megállás nélkül potyogtak a földre. Miért nem mondta el? Jó, megértem, de akkor is. Kapkodva emeltem a telefonomat a fülemhez, és tárcsázni kezdtem a számot. Nem Kapcsolható. Remek. Számot cserélt. Így, hogy beszélek vele? Legyek nélküle boldog? Hogy? Kész zűrzavar a fejem. Annyira ideges, és összetört voltam, hogy a telefonom az ajtómhoz vágtam. Nem is kérdéses, eltört. Áh, vehetek másikat. Térdemre rákönyököltem, és arcomat a tenyerembe temettem. Kész, végem, feladom, ennyi. Pár perc lezajlása után Harry bukkant fel az ajtó mögül. Meglepetten állt a küszöbön, és nézte a törött készüléket. Lassan odalépegetett hozzám, majd mikor leült mellém, nem kérdezett semmit, csak megölelt. Én pedig zokogtam a vállán. Ölelése meleg volt, és kellemes. Éreztem rajta a tusfürdője illatát. Férfias, kellemes. Austin teljesen más mint ő. Észrevettem, hogy Harry a levelet kémleli. ezért odanyújtottam neki, hogy ő is el tudja olvasni. Harry végigfutotta a sorokat majd összegyűrte a levelet. Csodálkozva meredtem rá. Olyan gyenge voltam, hogy beszélni nem bírtam. A végtagjaim szó szerint remegtek. Hála az égnek, hogy ülök, és Harold karjai körém vannak fonódva. Ha ő most nem lenne itt, én szerintem összeesnék az idegtől.

- Semmi baj, ne sírj. Leírta. Találsz magadnak valaki mást, akit ugyanígy tudsz szeretni. Hidd el, jobb lesz, csak ne sírj, mert én is sírok, ha rossz a kedved -mosolygott rám, és szorosabban magához ölelt.

A nap baromi lassan telt, Harry pedig folyamatosan mellettem volt. Victoria az 1D összes tagjával jött haza olyan öt óra körül. Nekem nem volt idegzetem elmondani nekik, ezért Harry utasítására felmentem a szobámba, és bebújtam a paplanom alá.

Harry szemszöge:

Faith rettenetesen összetört Austin elutazása miatt. Amikor haza jött Victoria a csipet csapattal úgy éreztem jobb, ha én mondom el nekik, hogy mi történt, minthogy újra sírjon a dolog miatt. Felküldtem a szobájába, és elmeséltem a többieknek. Rezzenéstelen arccal ülték végig a kis előadásomat. Igazából megtetszett Faith kedvessége. De nem akarom, hogy tudja, mert félek, hogy nincs esélyem. Meg elég hülyén jönne ki, ha most szerelmet vallanék neki, nem?
- Mi most megyünk haza, ha nem baj. Jössz? Maradsz? - kérdezte Niall, ezzel gondolkodásomat megszakítva. Ránéztem Torira, aki bólintott egyet, hogy maradjak.
- Szerintem...Maradok. - jelentettem ki, és remegni kezdett a lábam.
Victoria mosolyogva fürkészett engem, majd mikor kissé kezdett zavarni, hogy néz, megszólaltam.
- Na, mi lesz? Nem mentek? -kérdeztem nevetve.
Louis megforgatta a szemét, majd odaállt mellém.
- Na srácok - csapta össze a tenyerét. - , hagyjuk rájuk a házat - mosolygott Louis, és hátba veregetett. Furán néztem rá, de legbelül örültem. És ő ezt pontosan tudta. De honnan? Nem is beszéltem neki erről. Na mindegy. Liam Victoriával összemosolygott, majd Niall rájuk nézett, majd rám, majd Louisra.
- Na jó, ti terveztek valamit - néztem rájuk nevetve.
- Haver, miről beszélsz? - mosolygott Zayn, de olyan hamisan, hogy amikor a pilláit rebegtette, elkapott mindenkit a röhögés.
- Ezt még gyakorold - biccentettem. Mosolyogva távoztak el a házból, én pedig ott álltam az üres nappaliban. Mosolyogva futottam fel az emeletre, majd mikor benyitottam a szobába, rögtön rossz kedvem lett. Faith szemei be voltak dagadva a sok sírástól. Rám nézett mikor beléptem, majd gyorsan elbújt a paplan alá, hogy ne lássam kisírt szemeit. Odaléptem az ágyhoz, levettem a cipőm, és felfeküdtem mellé az ágyba. Hallottam ahogyan szipog, majd kis idő után megemelkedett a paplan. Hasára feküdt, és úgy könyökölt. Kezével a hajába túrt, majd megtörölte könnyes, duzzadt szemeit.
- Victoria? -kérdezte szipogva.
- Elment a többiekkel - néztem rá mosolyogva, majd a tincs ami a szemébe hullott, a füle mögé raktam.
- Te hogy-hogy itt maradtál? - nézett mélyen a szemembe.
- Nem akartalak egyedül hagyni pont ilyen állapotban -mosolyogva fürkészett engem, majd megöleltem, mert könnybe lábadt a szeme. Miért ilyen nehéz őt így látnom? Rengeteg rajongó sír miattam, és a srácok miatt, de az mégse hat meg úgy, mint az ő sírása. Vonzódom hozzá? Aj, nem kéne. Harry, térj észhez!

Faith csak sírt és sírt egész éjszaka. Remélem hamar túlteszi magát, mert nem kéne, hogy sokáig őrlődjön rajta. Én végig öleltem őt, és nem engedtem el. Egyszerűen nem ment. Szeretem, vagy nem? Hú, ha én azt tudnám. Bizonytalan vagyok.

Faith szemszöge:

Nagyon rendes volt Harrytől, hogy itt aludt velem, és egész éjszaka megvigasztalt. Reggel fura volt, hogy egy nálam magasabb, göndör barna hajú fiú haja omlik a párnámra. Elmosolyodtam a látványon, és egyben hiányzott Austin.

 Ujjaimat végighúztam Harry meztelen hátán, amire felkelt. Upsz. Miért csinálom ezt? Harold mosolyogva nézett rám, majd becsukta a szemét, hisz fáradt volt. Miattam. Ismét Upsz.

- Na, kelj fel - suttogtam reggeli a reggeli "szexi" hangomon.

- Ha este nem hagytál aludni, legalább most hagyj. És neked is jó reggelt - húzta a száját, majd megfordult.

Na, ilyet nem játszunk. Mi az, hogy hátat fordít nekem? Felnevettem, majd megpillantottam Harry telefonját az ágyon. Bekapcsoltam a fényképezőt, majd vártam a megfelelő pillanatot, mikor ráülhettem.

Harry nyögött egyet, és mivel a kamerát a fejébe nyomtam, képtelen volt mosolyogni. Harry gondolt egyet, és kivette a telefont a kezemből, majd mikor felém hajolt, csinált rólam is egy képet. Haha, kölcsön kenyér vissza jár.
- Töröld ki a képet! - nyavalyogtam nevetve, és szinte kényesen.
- Mégis miért? - csodálkozott.  Á, szóval már nem is olyan álmos.
- Mert csúnya vagyok - jelentettem ki halál komolyan, amire ő csak felnevetett.
- Te nem vagy tisztába a szépségeddel - mosolygott rám, és "lemászott" rólam.
- Neked meg a szemed rossz! Te azzal tisztában vagy? - nevettem fel.
- Meg vagyok vele elégedve - röhögött.
- Tanácsolom, hogy menj el szemészetre - röhögtem.
- Szerintem te simán a szemészt is elküldenéd orvoshoz - nevetett, és végül felült az ágyon.

7.rész* Szakítás.

 Sziasztook! Itt az új rész :) puszi mindenkinek :) A kinézet hogy tetszik?:D Na és a történet? :D 3 megjegyzés, és hozom a következőt.

Egy karkötő. Mosolyogva néztem az arany láncra, amin lógott egy tömött szív. Miért ilyen rendes velem? Örülök, hogy ilyen barátom van! Max mosolyogva tekintett rám Austinnal együtt. 

- Köszönöm -motyogtam.

- Nincs mit köszönnöd. Megérdemled - húzott közelebb magához, és kaptam egy homlokpuszit.

- Én nem vettem neked semmit - jelentettem ki kínosan. Ő erre felnevetett. 

- Nem is vártam el - mosolygott. 

***** 

Maxnek el kellett mennie Austinnal egy megbeszélésre, ezért egyedül kellett hazasétálnom. Útközben telefonom rezgésére lettem figyelmes.

" Ma ráérsz? Esetleg tali? H. "

" Persze, ráérek. Gyere értem, és menjünk el valahova. F."

Nem jött válasz, de amire hazaértem Harry ott állt a kocsijával. Meglepetten nézett a lépcsőről, majd legyintett, hogy inkább nem akarja tudni, hogy hol voltam. Vicces.

Út közben úgy viselkedtem, mint egy 14 éves körüli lány, ha zavarba van. Harryre ha ránéztem röhögtem. Ha mondott egy fa viccet.. nos én azon is szakadtam. Hát ez van. Harry furán nézett rám, de ő is jól érezte magát velem. Remélem.

- Egy kávézóba jöttünk? Ez most komoly? -nézem rá nevetve a napszemüvegem mögül.

- Most miért? -emelte fel a szemöldökét.

- Onnan jöttem -nevettem tovább.

-Jó, akkor elviszlek magamhoz - nevetett. - De haza már nem viszlek. 

- Ez most nem jött be - nevettem, poénjára értve a célzást.

- Én nem vagyok olyan vicces mint te - nevetett.

- Mert én az vagyok? - mutattam magamra, és a hatás kedvéért kezemet a mellem felé helyeztem, számmal pedig "o" alakot formáztam. 

Harry mosolyogva megforgatta a szemét, és már nem is nézett rám, csak az útra. Hogy cukkoljam karomat magam elé fontam, és úgy meredtem mérges tekintettel az útra. Harry oda-oda pillantott, és arra az elhatározásra jutott, hogy bekapcsolja a rádiót. Épp a More Than This -ment. Harry szólója mikor indúlt a dalban, ő el kezdte énekelni.

 Mosolyogva néztem rá, majd odaszóltam neki halkan, hogy egoista. Mosolyogva legyintett és tovább énekelt. A következő számot nem ismertem, de nem is az esetem. Néztem az ablakon a tájat majd egyszer felcsendült a dalom. 

- Find light in the beautiful sea
I choose to be happy
You and I, you and I
We’re like diamonds in the sky
You’re a shooting star I see
A vision of ecstasy
When you hold me, I’m alive
We’re like diamonds in the sky - kezdtem el énekelni. Harry felém pillantott majd kinyomta a rádiót. Megfeledkezve magamról én tovább énekeltem. Majd mikor krákogott egyet elhallgattam, és ránéztem.

- A port jobban bírom. Inkább táncolj - mondta cinikusan.

- Hé most miért? Nincs is olyan gáz hangom.

- Olyan - nyomatékosított. 

Miért kötekedik? Én pedig kedves vagyok vele. Na mindegy.

- Harry, én haza akarok menni. Elegem van belőled! - motyogtam.

- Most komolyan megsértődtél? -vonta fel a szemöldökét.

Nem válaszoltam, Harry pedig a kérésemet teljesítve haza is vitt. Mondtam neki, hogy jöjjön be nyugodtan, nem muszáj hazamennie. Ledobta magát a kanapéra, és nem is zavartatta magát, bekapcsolta a tévét. Szememet forgatva mentem fel a lépcsőn, egyenesen be a szobámba, és becsaptam az ajtóm. 

Háttal nekidőltem, és kezemet az arcom elé emeltem. Elég ebből a napból! Pár perc múlva érdeklődve tekintettem az ágyam felé, egy idegen dologra, ami eddig nem volt ott. Egy levél. Félve odalépkedtem az ágyhoz, és a szám elé kaptam a kezem, mert a megszólítás az az én neven volt. : Faith

Kétségbe esetten rogytam le az ágyra, majd olvastam el a levelet .

Drága Faith! 

Ha ezt a levelet olvasod, én Max-el, és anyával már Miami felett repülök. Anya új állást kapott, ezért el kellet költöznöm. Sajnálom. Biztos vagyok benne, hogy felmerült benned a kérdés, hogy miért nem mondtam el, mikor utoljára együtt voltunk. Szeretném, ha tudnád, hogy ezzel magunknak akartam jót. Ezt a kevés időt, legalább nem búcsúzással töltöttük, hanem boldogan, mint mindig. Így nem változott meg minden közöttünk..Csak szimplán együtt lehettünk, mint bármely átlagos napon. Szeretlek Faith, mindennél jobban. Nem akartam elhinni, hogy így itt kellet hagynom azt a lányt, aki miatt boldogok voltak a nappalaim, és az éjszakáim. Hiányozni fog a nevetésed, a szőke hosszú hajad, és minden emlékem veled kapcsolatban. Faith, te vagy az a lány, aki fenekestül felfordította az életem.Hiányozni fognak az együtt eltöltött idők. Nem gondoltam, hogy el fogok költözni, és ily módon kell elválnunk egymástól. Fáj a gondolat, hogy nem láthatlak többé. El sem bírod képzelni, hogy milyen fájdalommal írom ezt a levelet! Köszönöm neked, hogy te ott voltál nekem, amikor senki más. Foglalkoztál velem akkor is, mikor más nem. Kerek egy évet tudhatunk magunk mögött, ami szép, hisz mindkettőnknek ez volt az első igazi, komoly kapcsolata. Ne szomorkodj, ennek így kellet lennie. Ez volt a mi tökéletes fejezetünk, ami most véget ért. Kérlek keress egy fiút, akit ugyan úgy tudsz szeretni, mint engem, és ő is ugyanígy szeressen téged! Isten ezt akarta, hogy így váljunk el egymástól. Én mindig szeretni foglak, akármilyen messze is vagy, bármi történjék.

Puszil: Austin.

6.rész*Évforduló

Sziasztok! :) Köszönöm a sok rendszeres olvasót :) Sokan mondtátok, hogy nem csípitek Austint a történetben:) Nyugi, nemsokára megfordulnak a dolgok. 3 megjegyzés, és hozom a kövit :) Puszi :* Jó olvasást :) Bocsi, ha van benne helyesírási hiba! Szóljatok, és javítom! :)

Ott álltam szinte faképnél hagyva. Holnap bocsánatot kéne kérnem Harrytől. Victoria nem tudom, hogy mire akart célozni. Austin miért ne szeretne? Jó, tudom rengeteg lánnyal van körülvéve, de nem vettem észre, hogy nem szeretne. Rajongók kérnek tőle puszit, nem zavar. Én is kérnék a helyükben. Austin hűséges típus. 

Gondolataim véget értek, mikor Austin az ágyon ülve telefonált. Csendesen léptem be a szobába, majd letettem az ágyra a Harrytől kapott ajándékomat. Mikor leültem mellé, Austin mosolyogva felém nézett. Elköszönt, és letette a telefont. 

- Mi van, mégse alszol?- nevettem fel.
- Nem lehet elaludni, ha csörög az ember telefonja - villantott egy fél mosolyt, amit imádtam. Olyan aranyos volt. Mosolyogtam rá, majd bebújtam az ágyba, a takaró alá. Már csak az éjjeli lámpa égett. Austin mosolyogva rám vetette magát.  Két kezével a fejem mellet támaszkodott. Mosolyogva figyeltem, hogy mit csinál. Lassan közelített felém, hogy meg tudjon puszilni, de csörögni kezdett ismét a telefonja. 

Sóhajtott egyet, majd lemászott rólam, és az éjjeli szekrényről kezébe vette a telefont. Poker arccal néztem cselekedetét, amit látott. Ledöbbenve figyeltem, ahogyan elsötétül a telefon kijelzője. Kinyomta! Visszatette a helyére a telefont, majd újra felém mászott, és úgy helyezkedett el, ahogyan az előbb voltunk.

- Nos, hol is tartottunk?-mosolygott, ami engem is mosolygásra késztetett. Lassan közelített felém, és újra megcsókolt. Eltoltam magamtól, amit furcsállt, így egy meglepődött szempárral találkozott a tekintetem.

- Austin, én még nem..-kezdtem bele, de Austin egy puszival betapasztotta a szám, így nem tudtam végig mondani. Áldom az eget, hogy ezt tette, mert így nem látta vöröslő arcomat.

- Nem akartam semmi olyat! -mosolygott. - Beszélgetni sem lehet? -nevetett fel kacéran. Ó.

- De, azt lehet - mosolyogtam, és kénytelen voltam a paplan alá bújni, hisz arcom újra pirosként mutatkozott. 

Austin mosolyogva elemelte a paplant az arcom elől, és nyomott egy puszit a homlokomra.

- Annyira gyönyörű vagy - suttogta a fülembe. - És csak az enyém - fejezte be. 

- Tegyük el magunkat holnapra Rómeó -mosolyogtam rá, ő pedig felnevetett. Bólintott, lekapcsolta az éjjeliszekrény világítását. Szorosan magához húzott, és úgy aludtunk el.

Reggel a madarak csiripelésére ébredtem. Leemeltem derekamról Austin védelmező karját, és azt maga mellé tettem. Mivel még ő aludt, így ott öltöztem át. Viszonylag gyorsan vettem fel a melegítőmet, és a pólómat. Később egy pulcsival is gazdagodott az öltözetem. Austin akkor kezdett el ébredezni, mikor a hajamat fésültem ki. Mosolyogva tekintgetett rám, majd kiszállt az ágyból, miután magához tért. Ott álltam a tükör előtt,  és odajött hozzám. Hátulról átölel. Olyan cuki, mikor reggel felkel és azt sem tudja, hogy mi merre hány méter. 
- Hova mész? -arcát a vállam hajlatába tette, és úgy dörmögött. Mosolyogva figyeltem.

- Futni -nevettem, amire ő is felnevetett.

- Minek, így is csinos vagy! -puszilt meg.

- Csak miattad csinálom, meg magam miatt -pirultam el. Austinnak nem tetszett a kijelentésem. Láttam rajta, de nem akart vitázni, így nem mondott semmit.

- Elkísérlek, oké? - mosolygott. -Várj két percet, és megyek -puszilt meg, és már vette is ki a cuccát, amibe jönni akart.

 Mosolyogva léptem ki a szobámból, és indultam az előszobába felvenni az edzőcipőmet. Tori még aludt szerintem, hisz minden úgy volt, ahogy tegnap este hagytuk. Mikor végeztem, és elkészültem, már Austin is mellettem volt, és a cipőjét húzta. Gondosan becsuktam a házat, de előtte hagytam egy cetlit Torinak. Elkezdtem futni.

 Na jó, ne nevettessük ki magamat. Inkább kocogtam Austin mellett. Folyamatosan SMS-t írt, és ez zavart. De mindegy. Tíz perc után odaértünk, ahol futni lehet. Ilyen sportpálya szerűség. Austin beállt mellém, és úgy tett mint aki futni akar velem együtt. Mosolyogva néztem rá, majd amolyan kiskutyás pillantásokkal nézett felém. Gondolom nem akar futni.

- Nem kértem, hogy fuss is velem -nevettem fel élesen.

- Hu, az jó -törölte meg homlokát. - Már azt hittem -próbálta nem elnevetni magát, de nem sikerült.
- Bolond! -nevettem rá.
- De csak a tiéd! -kiabálta, hisz már elkezdetem futni. 

Második körömet futottam, annak is a felénél jártam, mikor megpillantottam, hogy Austin nem egyedül van a lelátón. Max is mellette volt.  Mosolyogva integetett, mikor észrevette, hogy őt nézem. Kifulladva értem oda hozzájuk, majd Austin közeledett felém Max-el. 
- Szia -köszönt udvariasan. 
- H-helló -lihegtem, szinte fáradtan.

Austin a karját a vállamra tette, és úgy puszilt homlokon. Annyira imádom.

-Srácok! -szólt Max. -Annyira összeillettek! Megörökíthetem? -mosolygott felénk én pedig bólintottam.

Austin megfogta az egyik karomat, és a kamerába nézett. Én pedig, (még úgy sincs ilyen képünk) meg akartam csókolni, de puszi lett belőle. Mikor Max jelzett, hogy kész a kép, Austin kezét az arcomra helyezte, és úgy csókolt meg.

- Elég a nyálasságból fiatalok. Én vagyok az egyetlen, aki normális, és nem nyáladzik? - jelentette ki, mintha ez tényleg rendben lenne.

Austinnal furán néztünk rá. 

- Szerintem ritka egy hülye vagy, hisz egy veled egyidősnek barátnője van! - Austinnal együtt nevettem ki a haverunkat. 

-Chh összeillettek - forgatta a szemét. - Mind a ketten csak sértegetni tudtok -próbálta megjátszani a sértődöttet, de nem ment neki. Max hasonló karakter Austinnal, de ő mégis más. Nem volt full supra, és egyéb "termék bemutatós" öltözetben. Fekete hosszú haja volt, ami már a szemöldökét is lassan eltakarta. Sapka se hiányozhatott róla. Amióta Austin mániákusan gyűjteni kezdte, ő is rázendített. Szemei zölden csillogtak. Helyes fiú volt, nem értem, hogy miért nincs barátnője. 

A srácok kitalálták, hogy menjünk el egy fagyizóba. Na jó, természetesen alap, hogy megvárnak, amíg elfogadható külsőt varázsolok magamra. Fél órát vártak. Lezuhanyoztam, hajat vasaltam, átöltöztem. Nem tudtam, hogy mit vegyek fel, ezért Austinnak kiabáltam, hogy jöjjön fel. 

- Szaladj, hív az asszony - kiabálta Max, majd egy olyan "au" hangot hallottam. Austin biztos leütötte.

Mikor benyitott, ki is akart menni, hisz egy fekete bugyi, és melltartó volt rajtam. Kikacagtam szó szerint, majd szóltam neki, hogy jöjjön be nyugodtan. Zavartan pillantott rám.

- Miért hívtál? -kíváncsiskodott.

- Nem tudom, hogy mit vegyek fel -tettem csípőre a kezemet. Austin mosolyogva nézett engem, tekintete végig a szememen volt. WOW.

- Nem tudom -gondolkozott. -Nincs olyan jó idő, vegyél fel egy farmert pólóval, és egy pulóverrel -mosolygott. Közelebb lépett hozzám, és megpuszilt. - Én most megyek, mert Max még rosszra gondol -mosolygott és kilépett az ajtón. Gyorsan felöltöztem, és el is indultunk. Tori Liammel találkozott, mert nála maradt valami. (?) Az odaúton Maxből dőlt a szó. Be sem tudta fogni. Csak mondta..és mondta. Mikor be értünk az üzletbe, kissé csendesebb lett. Rendeltünk Austinnal egy nagy Csokis shaket, Max pedig egy közepeset. A pincér egy velünk egykorú fiatal fiú volt. Kedvesen felénk mosolygott, mikor kihozta a rendelésünket. Austin a vállamra helyezte a kezét, és megpuszilt, mikor a pincér elment. Szinte nevetve ittam Austinnal az üdítőt mert hol csikizett, hol pedig nevettetett. Jól szórakoztunk, de Max nem igazán. Inkább, csak minket nézett, és rajtunk nevetett.

- Nekem sose lesz olyan barátnőm, mint te Faith -sóhajtott. Austin és én döbbenten néztünk rá.

- Dehogynem! - szólt oda Austin. - Hidd el, téged is megtalál az, akivel együtt kell lenned -mosolygott Maxre. -Fel a fejjel haver.

Mind a ketten engem néztek, ami hatására sikerült zavarba hozni. Max-et hívták telefonon, ezért félre vonult. Austin ide hajolt hozzám, és kaptam egy puszit.

- Jól nézel ki - nevetett bele a fülembe, és karját körülfonta a derekamon. Mosolyogva fordultam felé, majd kis fázis késéssel leesett, hogy arra céloz, mikor a ruha kiválasztása miatt hívtam fel magamhoz. 

- Köszi -pirultam el, és mosolyogva Maxre pillantottam, aki idő közben megérkezett. Összevont szemöldökkel nézett ránk, majd legyintett egyet, hogy inkább nem is karja tudni, hogy miről volt szó.

Austin köhintett egyet, én pedig felé fordultam. 

- Minden oké? -kérdeztem nevetve.

- Persze, csak szőrcsomó - kuncogott. 

-Ezt félre értettem - szólalt meg a mobilja mögül Max. Na erre mind a hárman nevetésben törtünk ki.

- Faith -nézett a szemembe. - Bár nem vagyok a szavak embere, de mivel ma van, hogy egy éve megkérdeztem, hogy lennél -e a barátnőm, ezért szeretném, ezt oda adni - nyújtott egy piros dobozt az orrom elé. 

- Ó Austin, nem kellet volna. Elég, hogy vagy nekem -mosolyogtam rá, és kíváncsian nyitottam ki a dobozt, hogy megleshessem a tartalmát.