6.rész*Évforduló

Sziasztok! :) Köszönöm a sok rendszeres olvasót :) Sokan mondtátok, hogy nem csípitek Austint a történetben:) Nyugi, nemsokára megfordulnak a dolgok. 3 megjegyzés, és hozom a kövit :) Puszi :* Jó olvasást :) Bocsi, ha van benne helyesírási hiba! Szóljatok, és javítom! :)

Ott álltam szinte faképnél hagyva. Holnap bocsánatot kéne kérnem Harrytől. Victoria nem tudom, hogy mire akart célozni. Austin miért ne szeretne? Jó, tudom rengeteg lánnyal van körülvéve, de nem vettem észre, hogy nem szeretne. Rajongók kérnek tőle puszit, nem zavar. Én is kérnék a helyükben. Austin hűséges típus. 

Gondolataim véget értek, mikor Austin az ágyon ülve telefonált. Csendesen léptem be a szobába, majd letettem az ágyra a Harrytől kapott ajándékomat. Mikor leültem mellé, Austin mosolyogva felém nézett. Elköszönt, és letette a telefont. 

- Mi van, mégse alszol?- nevettem fel.
- Nem lehet elaludni, ha csörög az ember telefonja - villantott egy fél mosolyt, amit imádtam. Olyan aranyos volt. Mosolyogtam rá, majd bebújtam az ágyba, a takaró alá. Már csak az éjjeli lámpa égett. Austin mosolyogva rám vetette magát.  Két kezével a fejem mellet támaszkodott. Mosolyogva figyeltem, hogy mit csinál. Lassan közelített felém, hogy meg tudjon puszilni, de csörögni kezdett ismét a telefonja. 

Sóhajtott egyet, majd lemászott rólam, és az éjjeli szekrényről kezébe vette a telefont. Poker arccal néztem cselekedetét, amit látott. Ledöbbenve figyeltem, ahogyan elsötétül a telefon kijelzője. Kinyomta! Visszatette a helyére a telefont, majd újra felém mászott, és úgy helyezkedett el, ahogyan az előbb voltunk.

- Nos, hol is tartottunk?-mosolygott, ami engem is mosolygásra késztetett. Lassan közelített felém, és újra megcsókolt. Eltoltam magamtól, amit furcsállt, így egy meglepődött szempárral találkozott a tekintetem.

- Austin, én még nem..-kezdtem bele, de Austin egy puszival betapasztotta a szám, így nem tudtam végig mondani. Áldom az eget, hogy ezt tette, mert így nem látta vöröslő arcomat.

- Nem akartam semmi olyat! -mosolygott. - Beszélgetni sem lehet? -nevetett fel kacéran. Ó.

- De, azt lehet - mosolyogtam, és kénytelen voltam a paplan alá bújni, hisz arcom újra pirosként mutatkozott. 

Austin mosolyogva elemelte a paplant az arcom elől, és nyomott egy puszit a homlokomra.

- Annyira gyönyörű vagy - suttogta a fülembe. - És csak az enyém - fejezte be. 

- Tegyük el magunkat holnapra Rómeó -mosolyogtam rá, ő pedig felnevetett. Bólintott, lekapcsolta az éjjeliszekrény világítását. Szorosan magához húzott, és úgy aludtunk el.

Reggel a madarak csiripelésére ébredtem. Leemeltem derekamról Austin védelmező karját, és azt maga mellé tettem. Mivel még ő aludt, így ott öltöztem át. Viszonylag gyorsan vettem fel a melegítőmet, és a pólómat. Később egy pulcsival is gazdagodott az öltözetem. Austin akkor kezdett el ébredezni, mikor a hajamat fésültem ki. Mosolyogva tekintgetett rám, majd kiszállt az ágyból, miután magához tért. Ott álltam a tükör előtt,  és odajött hozzám. Hátulról átölel. Olyan cuki, mikor reggel felkel és azt sem tudja, hogy mi merre hány méter. 
- Hova mész? -arcát a vállam hajlatába tette, és úgy dörmögött. Mosolyogva figyeltem.

- Futni -nevettem, amire ő is felnevetett.

- Minek, így is csinos vagy! -puszilt meg.

- Csak miattad csinálom, meg magam miatt -pirultam el. Austinnak nem tetszett a kijelentésem. Láttam rajta, de nem akart vitázni, így nem mondott semmit.

- Elkísérlek, oké? - mosolygott. -Várj két percet, és megyek -puszilt meg, és már vette is ki a cuccát, amibe jönni akart.

 Mosolyogva léptem ki a szobámból, és indultam az előszobába felvenni az edzőcipőmet. Tori még aludt szerintem, hisz minden úgy volt, ahogy tegnap este hagytuk. Mikor végeztem, és elkészültem, már Austin is mellettem volt, és a cipőjét húzta. Gondosan becsuktam a házat, de előtte hagytam egy cetlit Torinak. Elkezdtem futni.

 Na jó, ne nevettessük ki magamat. Inkább kocogtam Austin mellett. Folyamatosan SMS-t írt, és ez zavart. De mindegy. Tíz perc után odaértünk, ahol futni lehet. Ilyen sportpálya szerűség. Austin beállt mellém, és úgy tett mint aki futni akar velem együtt. Mosolyogva néztem rá, majd amolyan kiskutyás pillantásokkal nézett felém. Gondolom nem akar futni.

- Nem kértem, hogy fuss is velem -nevettem fel élesen.

- Hu, az jó -törölte meg homlokát. - Már azt hittem -próbálta nem elnevetni magát, de nem sikerült.
- Bolond! -nevettem rá.
- De csak a tiéd! -kiabálta, hisz már elkezdetem futni. 

Második körömet futottam, annak is a felénél jártam, mikor megpillantottam, hogy Austin nem egyedül van a lelátón. Max is mellette volt.  Mosolyogva integetett, mikor észrevette, hogy őt nézem. Kifulladva értem oda hozzájuk, majd Austin közeledett felém Max-el. 
- Szia -köszönt udvariasan. 
- H-helló -lihegtem, szinte fáradtan.

Austin a karját a vállamra tette, és úgy puszilt homlokon. Annyira imádom.

-Srácok! -szólt Max. -Annyira összeillettek! Megörökíthetem? -mosolygott felénk én pedig bólintottam.

Austin megfogta az egyik karomat, és a kamerába nézett. Én pedig, (még úgy sincs ilyen képünk) meg akartam csókolni, de puszi lett belőle. Mikor Max jelzett, hogy kész a kép, Austin kezét az arcomra helyezte, és úgy csókolt meg.

- Elég a nyálasságból fiatalok. Én vagyok az egyetlen, aki normális, és nem nyáladzik? - jelentette ki, mintha ez tényleg rendben lenne.

Austinnal furán néztünk rá. 

- Szerintem ritka egy hülye vagy, hisz egy veled egyidősnek barátnője van! - Austinnal együtt nevettem ki a haverunkat. 

-Chh összeillettek - forgatta a szemét. - Mind a ketten csak sértegetni tudtok -próbálta megjátszani a sértődöttet, de nem ment neki. Max hasonló karakter Austinnal, de ő mégis más. Nem volt full supra, és egyéb "termék bemutatós" öltözetben. Fekete hosszú haja volt, ami már a szemöldökét is lassan eltakarta. Sapka se hiányozhatott róla. Amióta Austin mániákusan gyűjteni kezdte, ő is rázendített. Szemei zölden csillogtak. Helyes fiú volt, nem értem, hogy miért nincs barátnője. 

A srácok kitalálták, hogy menjünk el egy fagyizóba. Na jó, természetesen alap, hogy megvárnak, amíg elfogadható külsőt varázsolok magamra. Fél órát vártak. Lezuhanyoztam, hajat vasaltam, átöltöztem. Nem tudtam, hogy mit vegyek fel, ezért Austinnak kiabáltam, hogy jöjjön fel. 

- Szaladj, hív az asszony - kiabálta Max, majd egy olyan "au" hangot hallottam. Austin biztos leütötte.

Mikor benyitott, ki is akart menni, hisz egy fekete bugyi, és melltartó volt rajtam. Kikacagtam szó szerint, majd szóltam neki, hogy jöjjön be nyugodtan. Zavartan pillantott rám.

- Miért hívtál? -kíváncsiskodott.

- Nem tudom, hogy mit vegyek fel -tettem csípőre a kezemet. Austin mosolyogva nézett engem, tekintete végig a szememen volt. WOW.

- Nem tudom -gondolkozott. -Nincs olyan jó idő, vegyél fel egy farmert pólóval, és egy pulóverrel -mosolygott. Közelebb lépett hozzám, és megpuszilt. - Én most megyek, mert Max még rosszra gondol -mosolygott és kilépett az ajtón. Gyorsan felöltöztem, és el is indultunk. Tori Liammel találkozott, mert nála maradt valami. (?) Az odaúton Maxből dőlt a szó. Be sem tudta fogni. Csak mondta..és mondta. Mikor be értünk az üzletbe, kissé csendesebb lett. Rendeltünk Austinnal egy nagy Csokis shaket, Max pedig egy közepeset. A pincér egy velünk egykorú fiatal fiú volt. Kedvesen felénk mosolygott, mikor kihozta a rendelésünket. Austin a vállamra helyezte a kezét, és megpuszilt, mikor a pincér elment. Szinte nevetve ittam Austinnal az üdítőt mert hol csikizett, hol pedig nevettetett. Jól szórakoztunk, de Max nem igazán. Inkább, csak minket nézett, és rajtunk nevetett.

- Nekem sose lesz olyan barátnőm, mint te Faith -sóhajtott. Austin és én döbbenten néztünk rá.

- Dehogynem! - szólt oda Austin. - Hidd el, téged is megtalál az, akivel együtt kell lenned -mosolygott Maxre. -Fel a fejjel haver.

Mind a ketten engem néztek, ami hatására sikerült zavarba hozni. Max-et hívták telefonon, ezért félre vonult. Austin ide hajolt hozzám, és kaptam egy puszit.

- Jól nézel ki - nevetett bele a fülembe, és karját körülfonta a derekamon. Mosolyogva fordultam felé, majd kis fázis késéssel leesett, hogy arra céloz, mikor a ruha kiválasztása miatt hívtam fel magamhoz. 

- Köszi -pirultam el, és mosolyogva Maxre pillantottam, aki idő közben megérkezett. Összevont szemöldökkel nézett ránk, majd legyintett egyet, hogy inkább nem is karja tudni, hogy miről volt szó.

Austin köhintett egyet, én pedig felé fordultam. 

- Minden oké? -kérdeztem nevetve.

- Persze, csak szőrcsomó - kuncogott. 

-Ezt félre értettem - szólalt meg a mobilja mögül Max. Na erre mind a hárman nevetésben törtünk ki.

- Faith -nézett a szemembe. - Bár nem vagyok a szavak embere, de mivel ma van, hogy egy éve megkérdeztem, hogy lennél -e a barátnőm, ezért szeretném, ezt oda adni - nyújtott egy piros dobozt az orrom elé. 

- Ó Austin, nem kellet volna. Elég, hogy vagy nekem -mosolyogtam rá, és kíváncsian nyitottam ki a dobozt, hogy megleshessem a tartalmát.