8. rész* Együtt alvásnak nyögés a vége.

Szióka :) itt az új rész remélem tetszik ;) várom a komikat és az ötleteket :) 5 megjegyzés és jön a kövi :) puszi :)

A levél elolvasása után a könnyeim megállás nélkül potyogtak a földre. Miért nem mondta el? Jó, megértem, de akkor is. Kapkodva emeltem a telefonomat a fülemhez, és tárcsázni kezdtem a számot. Nem Kapcsolható. Remek. Számot cserélt. Így, hogy beszélek vele? Legyek nélküle boldog? Hogy? Kész zűrzavar a fejem. Annyira ideges, és összetört voltam, hogy a telefonom az ajtómhoz vágtam. Nem is kérdéses, eltört. Áh, vehetek másikat. Térdemre rákönyököltem, és arcomat a tenyerembe temettem. Kész, végem, feladom, ennyi. Pár perc lezajlása után Harry bukkant fel az ajtó mögül. Meglepetten állt a küszöbön, és nézte a törött készüléket. Lassan odalépegetett hozzám, majd mikor leült mellém, nem kérdezett semmit, csak megölelt. Én pedig zokogtam a vállán. Ölelése meleg volt, és kellemes. Éreztem rajta a tusfürdője illatát. Férfias, kellemes. Austin teljesen más mint ő. Észrevettem, hogy Harry a levelet kémleli. ezért odanyújtottam neki, hogy ő is el tudja olvasni. Harry végigfutotta a sorokat majd összegyűrte a levelet. Csodálkozva meredtem rá. Olyan gyenge voltam, hogy beszélni nem bírtam. A végtagjaim szó szerint remegtek. Hála az égnek, hogy ülök, és Harold karjai körém vannak fonódva. Ha ő most nem lenne itt, én szerintem összeesnék az idegtől.

- Semmi baj, ne sírj. Leírta. Találsz magadnak valaki mást, akit ugyanígy tudsz szeretni. Hidd el, jobb lesz, csak ne sírj, mert én is sírok, ha rossz a kedved -mosolygott rám, és szorosabban magához ölelt.

A nap baromi lassan telt, Harry pedig folyamatosan mellettem volt. Victoria az 1D összes tagjával jött haza olyan öt óra körül. Nekem nem volt idegzetem elmondani nekik, ezért Harry utasítására felmentem a szobámba, és bebújtam a paplanom alá.

Harry szemszöge:

Faith rettenetesen összetört Austin elutazása miatt. Amikor haza jött Victoria a csipet csapattal úgy éreztem jobb, ha én mondom el nekik, hogy mi történt, minthogy újra sírjon a dolog miatt. Felküldtem a szobájába, és elmeséltem a többieknek. Rezzenéstelen arccal ülték végig a kis előadásomat. Igazából megtetszett Faith kedvessége. De nem akarom, hogy tudja, mert félek, hogy nincs esélyem. Meg elég hülyén jönne ki, ha most szerelmet vallanék neki, nem?
- Mi most megyünk haza, ha nem baj. Jössz? Maradsz? - kérdezte Niall, ezzel gondolkodásomat megszakítva. Ránéztem Torira, aki bólintott egyet, hogy maradjak.
- Szerintem...Maradok. - jelentettem ki, és remegni kezdett a lábam.
Victoria mosolyogva fürkészett engem, majd mikor kissé kezdett zavarni, hogy néz, megszólaltam.
- Na, mi lesz? Nem mentek? -kérdeztem nevetve.
Louis megforgatta a szemét, majd odaállt mellém.
- Na srácok - csapta össze a tenyerét. - , hagyjuk rájuk a házat - mosolygott Louis, és hátba veregetett. Furán néztem rá, de legbelül örültem. És ő ezt pontosan tudta. De honnan? Nem is beszéltem neki erről. Na mindegy. Liam Victoriával összemosolygott, majd Niall rájuk nézett, majd rám, majd Louisra.
- Na jó, ti terveztek valamit - néztem rájuk nevetve.
- Haver, miről beszélsz? - mosolygott Zayn, de olyan hamisan, hogy amikor a pilláit rebegtette, elkapott mindenkit a röhögés.
- Ezt még gyakorold - biccentettem. Mosolyogva távoztak el a házból, én pedig ott álltam az üres nappaliban. Mosolyogva futottam fel az emeletre, majd mikor benyitottam a szobába, rögtön rossz kedvem lett. Faith szemei be voltak dagadva a sok sírástól. Rám nézett mikor beléptem, majd gyorsan elbújt a paplan alá, hogy ne lássam kisírt szemeit. Odaléptem az ágyhoz, levettem a cipőm, és felfeküdtem mellé az ágyba. Hallottam ahogyan szipog, majd kis idő után megemelkedett a paplan. Hasára feküdt, és úgy könyökölt. Kezével a hajába túrt, majd megtörölte könnyes, duzzadt szemeit.
- Victoria? -kérdezte szipogva.
- Elment a többiekkel - néztem rá mosolyogva, majd a tincs ami a szemébe hullott, a füle mögé raktam.
- Te hogy-hogy itt maradtál? - nézett mélyen a szemembe.
- Nem akartalak egyedül hagyni pont ilyen állapotban -mosolyogva fürkészett engem, majd megöleltem, mert könnybe lábadt a szeme. Miért ilyen nehéz őt így látnom? Rengeteg rajongó sír miattam, és a srácok miatt, de az mégse hat meg úgy, mint az ő sírása. Vonzódom hozzá? Aj, nem kéne. Harry, térj észhez!

Faith csak sírt és sírt egész éjszaka. Remélem hamar túlteszi magát, mert nem kéne, hogy sokáig őrlődjön rajta. Én végig öleltem őt, és nem engedtem el. Egyszerűen nem ment. Szeretem, vagy nem? Hú, ha én azt tudnám. Bizonytalan vagyok.

Faith szemszöge:

Nagyon rendes volt Harrytől, hogy itt aludt velem, és egész éjszaka megvigasztalt. Reggel fura volt, hogy egy nálam magasabb, göndör barna hajú fiú haja omlik a párnámra. Elmosolyodtam a látványon, és egyben hiányzott Austin.

 Ujjaimat végighúztam Harry meztelen hátán, amire felkelt. Upsz. Miért csinálom ezt? Harold mosolyogva nézett rám, majd becsukta a szemét, hisz fáradt volt. Miattam. Ismét Upsz.

- Na, kelj fel - suttogtam reggeli a reggeli "szexi" hangomon.

- Ha este nem hagytál aludni, legalább most hagyj. És neked is jó reggelt - húzta a száját, majd megfordult.

Na, ilyet nem játszunk. Mi az, hogy hátat fordít nekem? Felnevettem, majd megpillantottam Harry telefonját az ágyon. Bekapcsoltam a fényképezőt, majd vártam a megfelelő pillanatot, mikor ráülhettem.

Harry nyögött egyet, és mivel a kamerát a fejébe nyomtam, képtelen volt mosolyogni. Harry gondolt egyet, és kivette a telefont a kezemből, majd mikor felém hajolt, csinált rólam is egy képet. Haha, kölcsön kenyér vissza jár.
- Töröld ki a képet! - nyavalyogtam nevetve, és szinte kényesen.
- Mégis miért? - csodálkozott.  Á, szóval már nem is olyan álmos.
- Mert csúnya vagyok - jelentettem ki halál komolyan, amire ő csak felnevetett.
- Te nem vagy tisztába a szépségeddel - mosolygott rám, és "lemászott" rólam.
- Neked meg a szemed rossz! Te azzal tisztában vagy? - nevettem fel.
- Meg vagyok vele elégedve - röhögött.
- Tanácsolom, hogy menj el szemészetre - röhögtem.
- Szerintem te simán a szemészt is elküldenéd orvoshoz - nevetett, és végül felült az ágyon.